Miközben az elmúlt két szezonban türelmetlensége és forróvérűsége miatt támadták, Sebastian Vettel idén érettnek, higgadtnak és tudatosnak mutatkozik, akit sem baleset, sem vereség nem hozhat ki a sodrából. A változás nem a véletlen műve! De elvezeti-e a kulcsfontosságú felismerés a csúcsra, ahogy Lewis Hamiltont és Nico Rosberget?
Sebastian Vettel visszafogott, konfliktuskerülő, már-már gyanúsan barátságos. Talán nem csak nekünk tűnt fel az eléggé szembetűnő 2018-as változás. A Max Verstappen miatti 2016-os mexikói, majd a Lewis Hamiltonnal szembeni 2017-es bakui dühkitörései után a Ferrari versenyzőjét alaposan szétszedte a sajtó és a szakma, mindenki forrófejűségéről, meggondolatlanságáról beszélt, ami többek szerint nagyban hozzájárult a múlt évi bajnoki vereségéhez is. Többen a fejéhez vágták, hogy amióta a Ferrarit erősíti, a rossz értelemben vált latinossá a mentalitása, a bakui incidensével pedig egy olyan sötét foltot is ejtett a pályafutásán, amilyet példaképe, Michael Schumacher számára Jerez jelentett.
„Huligán”, „őrült”, „ámokfutó” – efféle jelzőkkel illették a ferrarist az incidens miatt, mely után bizonyos szempontból teljesen magára is maradt. Még a Ferrari elnöke, Sergio Marchionne is nyilatkozgatott Vettel hevességéről, és a múlt szezon végén egyértelmű üzenetet címzett bajnoka felé: 2018-ra kénytelen lesz lehiggadni, mert a bajnokság nemcsak a csapat hibáin ment el, az ő önuralma is sok pontot ért volna egyes futamokon.
Legyen bár szenvedélyes, Vettel az a fajta ésszerű gondolkodású versenyző, aki – ha néha csak magában is, de – képes belátni a hibáit és tanulni belőlük. Már a múlt év végén előrebocsátotta, el fog gondolkodni, mely területeken hogyan javulhat, és elismerte, az érzelmi oldal az egyik gyenge pontja.
Hogy mire jutott, az már az idei első három versenyhétvége alatt kiderült. Az első jelet Bahreinben adta, többeket meglepve. A futamot követő sajtótájékoztatón Hamiltont a Verstappennel történt ütközéséről és arról kérdezték, hogy a díjátadó előtt trágár jelzővel illette a hollandot. A korábban hasonló rádiós megnyilvánulásairól elhíresült Vettel megelőzte ellenfelét, és szót kért: „Szerintem ez így nem fair. Mármint nem tudom, mit csinált Lewis, de már mindannyian voltunk ilyen helyzetben. Van, hogy kerék a kerék ellen küzdünk, és szoros, és túlteng bennünk az adrenalin” – vette kéretlenül és kérdés nélkül is védelmébe Hamiltont, figyelmeztetve a média munkatársait, nem lenne sportszerű a részükről, ha túl nagy ügyet csinálnának a megjegyzésből. Jól tudta, mi ellen szólalt föl: Mexikóban és Bakuban is átélt felfújt botrányokat.
Aztán egy héttel később Kínában Vettel már nem egy ellenfél, hanem a saját balesetéről volt kénytelen nyilatkozni. Őt is Max Verstappen öklelte fel, ám ő, aki korábban akár egy szabadedzésen is bármikor elküldte melegebb éghajlatra az őt feltartó Fernando Alonsót, és aki hosszas vitákba bonyolódott az autóját megtorpedózó Danyiil Kvjattal, a mostani ütközés pillanatában teljesen nyugodt hangon csak annyit mondott a rádióba: „Nem hinném, hogy bármit mondanom kéne most…” Majd higgadtan elbeszélgetett Verstappennel, a sajtó előtt pedig szinte már védelmébe is vette őt. „Tudom értékelni, hogy egyből odajött, és mondtam is neki, hogy így kell ezt rendezni: szemtől szemben, nem a médián keresztül történő üzengetéssel” – nyilatkozta ellenfele gesztusáról.
A megtanult közöny és a tudatos háborúkerülés
Aligha volt ennyire nyugodt és boldog, ám az idei Vettel megértő, korrekt, higgadt. És a vereségeket, a balul elsült versenyeket is jobban viseli/kezeli, mint korábban. Érezhető, hogy tudatosan fogja vissza magát, és már év elején két olyan ellenféllel szemben mutatott sportszerűséget, akikkel korábban konfliktusai voltak. Azt a Hamiltont vette védelmébe, aki Baku után maga is bírálta őt viselkedése miatt, és azzal a Verstappennel igyekezett elkerülni egy viharos médiabalhét, aki miatt 2016-ban Mexikóban még 200-as volt a vérnyomása, akit tavaly Silverstone-ban is szabálytalan manőverezéssel vádolt, és akihez a sok kétes esetük miatt már olyan agresszíven viszonyult, hogy annak Szingapúrban egy látványos rajtbaleset lett az eredménye.
„Ahogy felnőtté válsz, megváltozik a dolgokról alkotott képed, jó esetben okosabb leszel, kitágul a horizontod, és a motivációd is változik” – magyarázta Vettel, aki a kapott kritikákból megtanulta, valójában semmi szüksége az efféle plusz terhekre. „Talán másképp kezded szemlélni a dolgokat. A legfontosabb, hogy tudd, ki vagy, és hogy hű legyél önmagadhoz. Így megengedheted, hogy ne hallgass arra, mit mondanak rólad, és ne hagyd, hogy ez elvonja a figyelmed, csak egyszerűen élvezd a versenyzést.”
Saját bevallása szerint mostanra megtanult egyszerűen elengedni olyan dolgokat, amiken korábban hosszasan problémázott volna – a negyedik ferraris szezonjában ez jelenti a legnagyobb változást. „A munka ugyanaz, mint a múltban volt. Tudjuk, mit csinálunk, ismerjük egymást, tudjuk, mit kell tennünk annak érdekében, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. Bizonyos dolgokra nincs ráhatásom, így azokkal nem foglalkozom különösebben. Talán manapság kicsit higgadtabban viszonyulok ehhez. Egyébként minden ugyanolyan, mint volt. Vannak bizonyos dolgok, amik miatt a múltban többet dühöngtem volna. Már elég régóta itt vagyok, nem hagyom már, hogy bizonyos apróságok eltereljék a figyelmem. Élvezem a vezetést, ez áll az előtérben. Végzem a dolgom, amilyen jól csak tudom, hogy elégedett lehessek magammal, hogy nyugodtan térhessek nyugovóra esténként. Bizonyos dolgokon nem lehet változtatni, ezek miatt mérgelődni fölösleges is lenne. És amúgy is, sokszor az ezzel kavart hullámok fárasztóbbak, mint maga a frusztráltság.”
Tudja, hogy így van, hiszen az elmúlt másfél évben saját bőrén tapasztalta. Rá kellett jönnie, hogy ebben a korszakban már nincs igazán helye a sportolók kifakadásainak, mert az ilyesminek túl komoly következménye, túl nagy visszhangja lehet. Szerinte nem véletlen, hogy minden sportágban inkább a PR-nyilatkozatok dominálnak manapság. „Ma egyáltalán nincs lehetőség az ilyesmire. Nem mondom sem azt, hogy ez helyes, sem azt, hogy helytelen, de manapság mindent szétcincálnak és felnagyítanak. Az érzelmek – és a kiborulás is az – csak akkor jók, ha a dobogón állsz a győzelem után és örülsz. De vannak negatívak is, amikor minden éppen az ellenkező módon történik. Ilyen gondolni kell arra is, hogy milyen reakciókat fogsz kiváltani. De manapság ilyesmire nemigen van már példa.”
Mindez nem jelenti azt, hogy mostanság nem érez már dühöt vagy elégedetlenséget. Inkább csak tudatosabban kezeli azt, mint korábban. „Ez hozzátartozik. A kérdés csak az, mikor jön elő” – magyarázta. „Ma már lehetőség van arra, hogy szinte azonnal mindent visszanézz, akár százféle kameraállásból. Persze van, hogy az embernek más a véleménye bizonyos dolgokról. Szerintem sajnálatos, hogy mindent túlszabályoznak, de nem gondolnám, hogy a Forma–1 kivételt jelentene. Egyszerűen más lett a világ. Az ember sportszerűségre törekszik, és azt akarja, hogy egyenlők legyenek a feltételek. De ettől még nem lesz minden fekete vagy fehér, így szükség van némi toleranciára, megértésre. Van, hogy úgy érzed, az egyik megúszott valamit, a másik nem, de mindent szabályszerűsíteni és szabályozni nehéz, ezért sokszor inkább csak hagyni kéne történni a dolgokat.”
Küzdelem a saját hibáinkkal
Vettel az idei bakui visszatérése előtt elismerte, a 2017-es Hamiltonnal történt szándékos ütközése egyfajta fordulópontot jelentett számára. „Ez után a verseny után éreztem a legrosszabbul magam. Küszködtem is miatta. De ilyen az élet. Azok a dolgok bántanak a leginkább, amiket magad szúrtál el.”
A mexikói és a bakui kirohanásait ma már másképp látja. „Ami történt, megtörtént. Hogy helyes volt-e? Nem, hiba volt. Az én hibám. Szükségem volt rá? Nem, saját magamat lőttem vele lábon, mert megnyerhettem volna a versenyt.”
Az idei Verstappennel történt ütközésre adott azonnali reakciója viszont azt igazolta, hogy képes volt tanulni a fájó leckékből. „Nyugodt voltam az autóban, mert meg kellett próbálnom valahogy célba vinni azt, hogy legalább még megmentsek pár pontot” – magyarázta kínai higgadtságát. Ilyesmi még csak eszében sem jutott, amikor Charlie Whitingot küldte melegebb éghajlatra, miközben az őt támadó Daniel Ricciardóra ráhúzta a kormányt, sem akkor, amikor a Mercedes pöccintette meg a féktesztes sérelem miatt.
A hibák talán még ma is benne vannak a versenyzésében. Idén Azerbajdzsánban például ismét túlságosan forrófejűnek tűnt, amikor a biztonsági autós újraindítás után azonnal előzni akarta Valtteri Bottast, hogy megcsípje a győzelmet. A vége az lett, hogy az első helyért feláldozta a másodikat, s végül a dobogóról is lecsúszott, értékes pontokat bukva Hamiltonnal szemben. Utólag pedig elmondhatjuk: ha inkább kivár, az ő ölébe hullott volna a siker.
Ám Vettel ettől függetlenül bizonyította, tanul és jó úton jár.
Szokás mondani, a vereségből tanul a legtöbbet az ember. Ő tavaly vereséget szenvedett a bajnokságban, és az elemzés során rájött, hogy ennek egyik okát a sokat bírált habitusa jelentette. Rájött, és figyelmeztették is rá. Az jelentette, hiszen pontokat vesztett miatta, és az okozott felhajtás még a figyelmét is elterelte.
Ahogy a csapatok, a Forma–1-ben a versenyzők is keresztülmennek egy jellemző fejlődési úton. Az ellenfelek mellett valamennyiüknek meg kell küzdenie a saját hibáival, hiányosságaival is. Ezen utaknak vannak meghatározó állomásai, melyek egy-egy erős pofonnal fújnak ébresztőt, s irányítják rá a tekintetet az addig nem észrevett, vagy csak nem belátott lényegre. Nico Rosberg számára ez a pillanat valamikor a 2015-ös szuzukai rajt utáni kiszorítósdi és az austini sapkadobálás körül jött el. Lewis Hamiltonnál a 2016-os vereség, az abu-dzabi lassítós taktikája miatt kapott házon belüli feddés, majd a Toto Wolff-fal megejtett konyhai beszélgetés idején. Vettelnek pedig Mexikó, Baku, majd Szingapúr adta az utolsó figyelmeztetéseket.
Rosberg abban a pillanatban, hogy elismerte önmagának, hogy nem elég agresszív, Hamilton pedig alapvetően gyorsabb nála, meg is találta a brit legyőzésének receptjét. Kellő eltökéltséggel mindent alárendelt a céljának, és év végén bajnokká koronázták. Hamilton a kudarc után pedig arra jött rá, hogy nincs értelme a műszaki hibák és a házon belül érzett igazságtalanságok miatt morognia, a csapata nem ellenség, hanem segítség kell, hogy legyen. A következő évének középpontjába a csapatszellem került, élvezte, hogy már mindenki érte dolgozik, benne bízik, és azt is belátta, hogy szintet lépni csak úgy tud, ha veszekedések helyett maga is rosbergi alaposságra adja a fejét, és elmerül a közös munkában, a technikai részletekben.
Az eredményt mindkettejük esetében ismerjük.
Hogy Vettelnél is koronázza-e bajnoki siker a jobbá válásért tett erőfeszítéseket, az még a jövő zenéje. Megváltozott hozzáállása mindenesetre példaértékű lehet. Mondjuk az úton a belátásig még nem eljutó Max Verstappen számára, aki mostanság maga is éppen egy kellemetlen és kemény szemfelnyitó időszakát éli…
„Egy rendkívül érett Vettelt látunk mostanság” – mondta róla korábbi főnöke, Christian Horner. „Láthattuk, hogyan kezelte a kínai helyzetet Maxszal. Szerintem a fiatal önmagát látta benne, mivel a korai éveiben Seb sem volt hibátlan. De még ennél is fontosabb: Seb érzi, hogy az autója van olyan jó, mint a Mercedesé, és ez azt jelenti, hogy már nem kell őrültként vezetnie és viselkednie. Talán ezért is kezeli könnyebben a vereségeket.”
A fejlődés szembetűnő, az utolsó lépés viszont még hátravan. A vereség megtanulása után most újra a győzelemnek kéne következnie.
